A rózsa évezredek óta a virágok királynője, de nekünk, magyaroknak, valamiért még többet jelent.
(Borítókép: Árpád-házi Szent Erzsébet rózsa)
(Belső kép: Márk Gergely Emlékére rózsa)
Nemcsak egy dísznövény a kertben, hanem történelmünk, büszkeségünk és kitartásunk szimbóluma is. Ebben a bejegyzésben bejárjuk a hazai rózsakerteket, megismerjük a legnagyobb magyar nemesítőket, és kiderítjük, miért olyan különlegesek a hazai klímán született fajták.
-A magyar rózsanemesítés aranykora-
A magyar rózsakultúra gyökerei mélyre nyúlnak. Már az első magyar kertészeti műben, Meliusz Juhász Péter 1572-es Herbáriumában is olvashatunk róluk. Az igazi áttörést azonban a 19. század és a 20. század eleje hozta el.
A Monarchia öröksége: Geschwind Rudolf
Bár felvidéki szász családból származott, Geschwind Rudolf munkássága elválaszthatatlan a magyar rózsatörténelemtől. Olyan szívós, fagytűrő fajtákat hozott létre, amelyek a Kárpát-medence zord teleit is túlélték. Az ő nevéhez fűződik például a híres „Gruss an Teplitz”, amely világszerte ismertté tette a térség nemesítői szaktudását.
A szőregi rózsa legendája
Nem mehetünk el szó nélkül
Szőreg mellett sem. A Tisza-Maros szögletének öntéstalaja és a magas napsütéses órák száma ideális feltételeket teremtett a rózsatermesztéshez. A
Szőregi Rózsa mára hungarikummá vált, és Európa-szerte keresett árucikk.
A hagyományos és új nemesítésű rózsafajták kitartó zászlóvivője a Bata Család. Náluk három generáció dolgozik együtt a rózsa és gyümölcsfa forgalmazásával foglalkozva. Összefogják a mai Szeged-szőregi rózsa és gyümölcstermesztő közösséget.
-Márk Gergely, a „Rózsaember”-
1923. október 27-én Magyarrégenben született. 1937-től 1940-ig Marosvásárhelyen kertésztanuló. Erdély egy részét a bécsi döntés értelmében visszacsatolták az anyaországhoz, ekkor úgy határozott, hogy Bajára költözik. Beiratkozott a kertészképzőbe és 1946-ban Budapesten érettségi bizonyítványt szerzett. Közben 1944-ben bevonult katonának és 1945-ben Dániában angol hadifogságba került. Innen megszökve kalandos úton hazatért Magyarországra.
Itthon, hogy a megélhetését biztosítsa, vagonkirakóként dolgozott. Emellett jelentkezett az Agártudomány Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karára. Két műszakot is egybeszakítva dolgozott délután háromtól másnap reggel hétig, hogy reggel mehessen az előadásokra. Ebben az időben ismerkedett meg feleségével és 1949-ben összeházasodtak. Két lányuk született, öt unokájuk és jelenleg 4 dédunokájuk van.
Diplomáját 1950-ben vette át, és ettől az évtől kezdett el dolgozni Budapesten a Kertészeti Kutató Intézetben, Domokos János professzor vezetésével, a Dísznövény Osztályon. Elsőként gyűjtötte össze a hazánkban fellelhető rózsafajtákat, mintegy 1200-1400 taxont, majd külföldről is kezdte a gyűjteményt gyarapítani. Végső célja az volt, hogy létrehozza a nagy magyar rózsagyűjteményt – az első Rozáriumot – a kutatóintézet budatétényi területén. Később, a gyűjtemény fénykorában elérte a 2740 fajtát, hat hektáros területen.
1959-ben szervezte meg az első rózsakiállítást az Intézet területén. Anyagi lehetőségek híján a szervezést barátai segítették: Forrai Gábor, az Operaház díszlettervezője és Somogyi József szobrászművész. Már az első kiállításnak is nagy sikere volt, négy-ötezer látogatóval. Fénykorában 30-40 ezer ember fordult meg a kiállításokon.
A rendszerváltás viharai megtépázták a kutatóintézetet, a Rozárium területének kétharmadát eladták. A benne rejlő lehetőségeket a kerületi önkormányzat végre felismerte, és a terület további csonkítása helyett ma már támogatja a gyűjtemény fennmaradását.
Márk Gergely a kiállítások szervezése, a rózsakert irányítása mellett igen komoly nemesítői munkát is végzett, amely nyugdíjazása után is töretlenül folytatódott, mivel a fajtagyűjtemény egy részét és a nemesítési alapanyagokat Törökbálintra, saját területére mentette át.
Tehát, ha a magyar rózsáról beszélünk, egy nevet érdemes megjegyezni: Márk Gergely (1923–2012). A gyémántdiplomás kertészmérnök több mint 600 (egyes források szerint 800) államilag elismert fajtát hagyott ránk.
Márk Gergely hitvallása az volt, hogy a magyar kertekbe magyar rózsa való. Nemesítési munkáját Törökbálinton, a „Magyar Rózsák Kertjében” végezte, gyakran nomád körülmények között, öntözés és vegyszeres védelem nélkül. Emiatt az ő fajtái:
- Rendkívül ellenállóak a betegségekkel szemben.
- Jól bírják a szárazságot és a szélsőséges magyar időjárást.
- Történelmi nevet viselnek: Rózsáit híres magyarokról (pl. Szent Erzsébet emléke), településekről vagy eseményekről nevezte el.
Kedvenc Márk-fajtáink
- Szent Erzsébet emléke: Talán a legismertebb fajtája. Ez a folyton virágzó parkrózsa 2000-ben Rómában aranyérmet nyert, és a világ egyik legszebb rózsájának tartják.
- Árpád-házi Szent Erzsébet: Mély rózsaszín, illatos virágaival a kertek ékköve.
- Márk Gergely emléke: A mester tiszteletére elnevezett barack-rózsaszín teahibrid.
-Miért ültessünk magyar rózsát?-
A globális piacon kapható holland vagy német fajtákkal szemben a hazai nemesítésű rózsáknak hatalmas előnyük van: ide születtek. A szakértők szerint ezek a növények már a nemesítés során „megedződtek” a magyar nyár forróságában.
Hol láthatjuk őket élőben?
Ha szeretnénk teljes pompájukban megcsodálni ezeket a virágokat, érdemes ellátogatni az alábbi helyszínekre:
- Budatétényi Rózsakert: Itt található az ország legnagyobb gyűjteménye, köztük számos Márk-rózsa.
- Luby Kastély (Nagyar): Az antik rózsák kertje varázslatos történelmi hangulatot áraszt.
- Szent István park (Budapest): Tavasszal és nyáron a város közepén is élvezhetjük a magyar rózsák illatát.
Hogyan válasszunk?
Választáskor ne csak a színt nézzük! Keressük a teahibrid fajtákat a vágott virágok eleganciájáért, vagy a floribunda és parkrózsákat, ha dús, egész nyáron át tartó virágtengert szeretnénk a kerítés mellé.
Záró gondolat: A rózsa Magyarországon nemcsak dísz, hanem élő emlékezet. Amikor egy Márk-rózsát ültetünk, egy darabka magyar történelmet és egy életmű szeretetét fogadjuk be otthonunkba.
