A burgonya Magyarországon

A burgonya útja Magyarországon egy igazi sikertörténet,

amely az éhínség elleni csodafegyverként indult,

és a modern gasztronómia elengedhetetlen részévé vált.

1. A bizalmatlan kezdetek: A "sváb tök" érkezése.

Bár Amerikából már a 16. században megérkezett Európába, nálunk sokáig csak botanikai ritkaságként tekintettek rá.

A kifejezés a magyarországi németek (svábok) betelepítésének idejére utal, akik a burgonyatermesztést és -fogyasztást széles körben elterjesztették, így a „svábok töke” (földialma) a mindennapi étrend szerves részévé vált.

A nagy áttörést a 18. század vége hozta el: II. József, a „kalapos király” rendeletben szorgalmazta a termesztését az éhínségek visszaszorítására. A magyar parasztok eleinte gyanakodva fogadták, sőt különféle gúnynnevekkel illették, de hamar rájöttek, hogy a homokosabb, szegényebb földeken is bőven terem.

2. A keszthelyi aranykor: A 20. század közepére a krumpli népeledellé vált, de a betegségek (mint a burgonyabogár és a fitoftóra) ellen új megoldások kellettek. 1960-ban alapították meg a Keszthelyi Burgonyakutatási Központot (ma a MATE része), amely Magyarország egyetlen, kizárólag burgonyanemesítésre szakosodott intézete. Itt kezdték el a dél-amerikai ősburgonyák ellenállóképességét ötvözni a hazai ízvilágga.

Keszthelyen és más kutatóhelyeken olyan új fajtákat alkottak meg, mint a híres Góliát vagy a Hópehely.

3. A koronaékszer:Balatoni rózsa. A nemesítési munka egyik legsikeresebb gyümölcse a Balatoni rózsa. Ez a fajta nemcsak nevében idézi a magyar tájat, hanem tulajdonságaiban is a hazai igényekre szabták.

Konyhai érték: A legkeresettebb „B” típusú (főzni való, nem szétfövő) burgonya, amely kiváló salátákhoz, de tepsis ételekhez is.
Ellenállóképesség: Kiemelkedően ellenáll a vírusoknak és a fonálféregnek, így a biotermesztők egyik nagy kedvence.

A Nagy Honfoglalás a konyhában: ahogy telt-múlt az idő, a krumpli lett a magyar vidék hűséges barátja. Nem vágyott palotákra, beérte a homokos somogyi földdel vagy a nyírségi lankákkal. Ott érezte magát a legjobban, ahol a nap melegen sütött, és a gazda szeretettel egyengette a bakhátakat. A magyar konyha pedig örök hűséget fogadott neki: nem volt hétköznap paprikás krumpli nélkül, és nem volt ünnep, ahol a tepsi alján ne pirult volna ez az aranyló kincs.

A magyar burgonyatermesztés napjainkban

Öntözés és éghajlati viszonyok: A csapadékhiány miatt öntözés nélkül ma már nem lehet gazdaságosan termelni. A megoldást a modern, párolgást csökkentő mikroöntözési rendszerek jelenthetik. Érdemes talajtakarással (mulcsolás) és talajtakaró növények veteményezésével, valamint árnyékolással kiegészíteni a működő rendszert.

Hazai vetőmag ellátás: Az import vetőgumó gyakran nem bírja a hazai viszonyokat. A magyar nemesítésű fajták, az itthoni éghajlathoz választott burgonya jobban alkalmazkodhat a helyi viszonyokhoz.
Időszerű fejlesztések: A hatékonyság növeléséhez elengedhetetlen a gépesítés fejlesztése, hogy a magyar krumpli a jövőben is piacképes maradjon.
Összefogás: A kistermelők összefogása szükséges az állandó piaci jelenléthez. Az Országos Burgonya Szövetség segíti a termelők érdekérvényesítését a mai magyarországon.

A megoldási javaslat tehát: magyar fajta + öntözés +korszerű tárolás

Vissza